2011.02.20. 13:09, vikiis
Legszívesebben
ordítanék vele, hogy miért teszi ezt. Miért? Én nem
hívtam, már majdnem túl voltam rajta...és akkor mikor minden kezd
helyrerázódni, újra felbukkan és robbant. Felzaklatja az életem, majd
eltűnik újra. Ez mire volt jó? Feltépte a régi sebet...most újra
vérzik...elérte amit akar...és most ismét elment. Ez kellett? Ha újra
találkoznánk csak kiabálnék és megmondanám, hogy...
nem ez nem igaz...mert hülye vagyok, és ha újra jönne, úgysem bírnám és ismét a
karjaiban kötnék ki. Hogy miért?...Mert egy hülye liba vagyok, aki egy
pillanatnyi boldogságért vállalja a szenvedést...csak tudnám miért.
A fájdalom csak ideiglenes. Eltarthat egy percig, egy óráig, egy napig
vagy egy évig, de végül elmúlik, és valami más lép a helyébe. De ha az
ember feladja, akkor örökké fog tartani.
Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos. Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az,hogy valaki szeresse őt igazán.
Tudod mennyire fájt mikor kimondtad vége?Tudod mit okoztál ott nekem?Egy olyan dolgot mely életemben meg marad, mit egy rossz álmomban már megálmodtam.
Lehetetlen nem létezik” harsogja a TV. Neki vágom a párnám és sírok, tudom, ez mind csak hazugság, mert én mindent megtettem Érte, de Ő mégis elment és soha nem jön vissza már.
Láttam távolodó alakját és éreztem a könnycseppet lecsorogni az arcomon. Azzal hitegettem magam, hogy így jobb lesz…De közben ketté tört szívem
Nem az az igazi kín, amikor könnyektől el vagy ázva, hanem mikor belül sírsz és mégis mosolyogsz.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés