Miért szeretlek?

Miért szeretlek? Fogalmam sincsen, 

Miért esik eső, kérdezheted kincsem, 

Miért fúj a szél a téli éjszakákon, 

Miért van az, hogy a csókodra vágyom? 

Miért lesz a tél után csodaszép tavasz, 

Miért lesz szerelmes először a kamasz? 

Erre a sok miértre nem is kell felelni, 

Hidd el édesem, egymást kell szeretni!

A bohóc sem azért mosolyog, mert jó a kedve, hanem mert az arcára van festve a mosoly...

 

 

 

A férfi gyakran megunja a szerelmet. A nő mindig csak a szeretőjét unja meg.

 

 

Szánalmas életének egyetlen boldog órája a hajnal volt, amit minden nap alig várt. Érezte a nap melegét a bőrén, beszívta a párás ködöt, és élvezte a napfényt. Ezek jelentették számára a boldogságot.

 

 

Különös, hogy az ember mindig visszavált az anyanyelvére, ha nagyon dühös.

 

 

 

Egy kéz hiányzik, pedig száz nyúlna Érted...

 

 

 

A nők már akkor is féltékenyek a férfira, amikor még nem is szerelmesek belé. :$

 

 

 

Szeretlek, megőrülök, de nem fogod fel soha már...

 

 

Ha megkérdeznéd, hogy mit nem mondtam el?

Van e még szó, amit mondani kell?

Van e még szó, kimondható?

Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék...

Köszönöm azt, hogy itt voltál velem, 

Csak ennyi volt az életem. 

Csak ennyi volt, és nincs tovább....

 

 

 

 

Minden éjjel, átélem újra a tegnapot, minden percét,

Hogy nem lehet rosszabb a mánál, 

hogy nem lehet rosszabb a vártnál,

Mondd, te mit látsz, bennünk a világban,

Hogy a szememben a tükörkép cseppet sem hibátlan, 

Hogy elmúlt a korszak, hogy hiszünk a csodákban..

 

 

A barátok formálják az embert: az első haver, az első barátnő, az első buli, az első nap az iskolában, a tapasztalatok, amelyeket az ember az otthonán kívül szerez. A személyiség összességében az iskolaudvarokon alakul.

 

 

Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet. 

 

 

aki kell, az kell, nem azért amilyen, hanem annak ellenére, hogy bármilyen

 

 

Arcunk nem csak jellemünkről árulkodik. Magán viseli szívünk lenyomatát, legbensőbb érzéseinket.

 

 

​A stílus az egyetlen olyan igazi luxus, amit bárki megengedhet magának, függetlenül attól, hogy mennyi pénze van. Ez olyan dolog, ami velünk született, de tanulható, feltéve, ha megvan hozzá az emberben a kellő intelligencia.